W W W . I R U N K . H U

A Kicsi csak sétált a kávézó előtt. Nyitásra várt. Elment előtte egy csodás angyal, de nem foglalkozott vele. Járt az agya, gondolkozott. Nem értette, hogy miért történi vele az, ami. Az, hogy miközben rohan mellette az élet, ő mindig csak lefelé néz, és lefelé csodál. Fura érzés volt. Nem azzal foglalkozott, hogy kik vannak körülötte, hanem hogy kik futnak mellette.
Elérkezett a nyitási idő, és bement a helységbe. Ahogy belépett, észrevette, hogy nincs ott a Pultoslány, helyette más dolgozik. Szomorú lett. Kért egy kávét, és egy szódát, majd leült egy padra. Magába roskadva gyújtott rá egy szivarra, és próbálta elűzni gondolatait. Egyszer csak eszébe jutott, hogy fölhív valakit, hátha unalmas egyedüllétét megtörheti. Elkezdett lapozni mobilja telefonkönyvében, a Pultoslányt kereste. Fölhívta.
– Szia! – szólt a telefonba a lány.
– Szia! Nem jössz ide? – kérdezte a Kicsi. Barátja érezte, hogy valami nincs rendben. Ennek tudatában válaszolt.
– Igyekszem. De még el kell intéznem a lakásommal kapcsolatos dolgimat. Próbálok sietni. Addig is nyugi, pihi, beszélgess Nénivel.
Néni volt a másik pultos. Nem ismerte úgy a Kicsit, mint a Pultoslány, de vele is jóban volt. Odaült a pulthoz a Kicsi, és Nénire nézett. Nem szólt semmit. Lehajtotta a fejét, és előredőlt. Az asztalnak támaszkodott. Pár pillanaton belül megérkezett két törzsvendég: Macska, és barátja Huszonhat. A párral nagyon jóban volt a Kicsi. El is határozták, hogy kártyáznak. Néni volt Kicsivel, és a pár együtt.
Első körben rengeteg pontot írtak a szerelmesek. Nagyon elhúztak. Ez nem javított a Kicsi szomorúságán, sőt. Nehezen tartotta kezében a lapokat a második körben, főként hogy ott is rengetek-nagyonkevésre nyertek Macskáék. Föladta. Újra rágyújtott, és kicsit kiment a helységből. Ki akarta szellőztetni a fejét. Elfutott előtte az a lány, akit már két éve nézett ki magának, azon a lakótelepen lakik, ahol a Kicsi. Szomorúan konstatálta, hogy barátjához rohan. Majd azon kezdett gondolkozni, hogy neki, aki már egyetem végén jár, miért egy középiskoláson akad fönn a szeme? Később rájött, hogy ezen nincs értelme töprengeni.
Visszaültek a kártyaasztalhoz. Pár körön belül Néni segítségével sikerült kiegyenlíteni, sőt, a vezetést is átvette Kicsi és partnere. Következett egy végzetes kör. Nagyon sok jót csinált Kicsi, és többször is hibázott Huszonhat. Nyert az esélytelenebb. Nénivel örömmámorban törtek ki, és együtt a mosdó felé indultak.
Mire visszaértek, megfagyott levegőbe léptek. Macska és Huszonhat összezörrent valamin. A lány kifizette számláját, és elindult a kijárat felé. A fiú természetesen utánament, de holmija a kávézóban maradt. A kicsi visszaesett komor világába, sőt. Talán még rosszabbul nézett ki, mint előtte.
Alig telt el fél óra, és megérkezett a Pultoslány. Nénivel üdvözölték egymást, váltottak néhány szót, majd a Kicsihez fordult. Kezével végigsimított a fiú arcán, majd végül megölelte.
– Nem hiszem el, hogy ezt kell csinálni egy ilyen érző lélekkel, mint te vagy. Komolyan mondom, nem értem a nőket. Nem értem a lányokat. – súgta a Kicsi fülébe. Láthatóan nem nyugtatta meg ez a fiút. – Kérek szépen egy szódát! – szólt Nénihez, aki kitöltötte, és a pultra rakta. – Nézz ide!
Ekkor a fiúnak eszébe jutott az a csoda, amit pár éve együtt találtak. Az a hihetetlen, felejthetetlen varázslat, amiben együtt hittek. Az, hogy bármi is történik, akár csak egy napig is jó az élet, azt meg kell köszönni, és nem azon búslakodni, hogy milyen rövid. Csakhogy a Kicsi telhetetlen volt.
Macska kicsit mosolyogva tért vissza Huszonhattal kart-karba öltve. A Kicsi és a Pultoslány távozni készült, összeszedelőzködtek, fizettek, és odamentek a szerelmesekhez.
– Imádlak titeket, tudjátok. De ilyent ne csináljatok még egyszer, mert nem tudom, mit csinálok magammal. – szólt hozzájuk a Kicsi, és mókásan karolást ajánlott a Pultoslánynak, aki vette a lapot, és együtt, nagy barátságban távoztak.